Sajnos a szeptember 26-ára (Bartók halálának évfordulója) tervezett bejegyzés elmaradt, a naptár mégis lehetővé tett egy Bartókkal foglalkozó posztot. Ez az írás az 1938 és 1940 közötti időszakról és az utolsó magyarországi fellépésről szól. Külön nagy köszönet tnsmanes.ora-nak, aki a képeket adta, és aki segített kideríteni, hogy mi volt ennek az utolsó koncertnek a programja.
"1938-ban a legborúlátóbbak számítása válik valóra: a fasiszta Németország annektálja a szomszédos Ausztriát. Keletről a sztálini Szovjetunió fenyegeti a régiót.
"Utoljára 1938-ban Brüsszelben láttam... Közölte velem: komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy áttér a zsidó vallásra, hogy így akadályozza meg művei előadását a náci Németországban. (...) - emlékszik Getler Endre.
Bár Magyarország egy darabig a béke szigetének számít, Bartóknak nincsenek illúziói. Édesanyja halála után elhatározza: menekül, minél messzebbre. Mint oly sok neves pályatársa, ő is az Egyesült Államokat választja.
1940 tavaszán rövid koncertturnén tájékozódik az ottani lehetőségek felől, s miután azokat biztatónak találja, ősszel feleségével együtt keserves körülmények közt Lisszabonig utazik, ahol hajóra száll - s október végén megérkezik New Yorkba." (Kovács Sándor: Bartók Béla)
A korábbi bejegyzésekben már többször idézett Bartók Béla élete képekben című könyv így ír erről az időszakról: "(...) egyre inkább visszavonul a tanítástól s 1940-ben nyugdíjaztatja magát a Zeneművészeti Főiskolán. De ő, aki kezdettől fogva gyűlölettel és megvetéssel fordul a fasizmus ellen, akkor már évek óta aggódva tájékozódik a az emigráció lehetőségei felől is, mert mint írja - 'az a közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek'."
"'Ha valaki itt marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, amit itt történik' - írta Bartók már 1939. június 3-án egykori tanítványának, Veress Sándor zeneszerzőnek és népzenekutatónak. Ő, a maga részéről, még a látszatát is kerülni akarta efféle hallgatólagos cinkosságnak. 1940. október 8-án feleségével együtt, zenekari hangversenyen búcsúzott el híveitől a Zeneakadémia nagytermében. Négy nappal később elmentek Magyarországról." (Bónis Ferenc: Ötvenegy kommentár Bartók amerikai életképeihez)
A koncert programja a beszúrt képen látható: "Utolsó magyarországi hangversenyének végén (Búcsúhangverseny) az Elindultam szép hazámból… népdalt játszotta. Hallgatói ebből tudták, hogy Bartókék emigrálnak, többen sírtak is a közönség soraiban. A hangversenyt 1940. október 8-án Ferencsik János dirigálta." (Városunk: Bartók és Budapest)
A koncertről további képek a Facebook oldalon érhetőek el.
Ezúttal nem készítettem lejátszási listát, csupán egyetlen videót szeretnék beszúrni: