Mindennapi klasszikusok

Glenn Gould és a Brahms-intermezzók

Az elmúlt két bejegyzés hangulatához és az e heti időjáráshoz illő idézetet és zenéket találtam - néha izgatott vagyok, hogy mi lesz a következő írás, lesz-e egyáltalán téma, és aztán a Gondviselés és az időjárás - mint jelen esetben - kisegítenek.

Az idézet forrása Otto Friedrich: Glenn Gould, Változatok egy életre című könyvéből való, a IX. fejezet címe: A romantikus lemezek.

"A korai Bach-, Schönberg- és megint csak Bach-felvételek közepette, az 1960-as évek vége felé Gould váratlanul egy csokorra való Brahms-intermezzóval lepte meg csodálóit. Megtehette volna, hogy meghökkentésül valami könyörtelenül klasszikus modorban tolmácsolja ezeket a szépségesen  szélfútta 'őszikéket', ehelyett azonban szinte kéjesen élvezkedett a zabolátlan romanticizmusban. Sőt még büszke is volt rá. (...)

(...) Bernard Asbellnek adott interjújában Gould úgy nyilatkozott, hogy 'ennél érzékibb interpretálásban bizonyára senki nem hallotta még a Brahms-intermezzókat'. (...)

(...) 'Úgy érzem, sikerült az improvizálásnak olyan atmoszféráját megteremtenem, amilyen véleményem szerint nincsen meg eddig egyetlen Brahms-felvételen sem - mondta Gould. - Olyasforma hatást kelt - és ez nem a saját megítélésem, hanem egyik barátom fogalmazta meg így -, mintha valójában önmagamnak zongoráznék, csak véletlenül nyitva felejtettem volna az ajtót. Azt hiszem, nagyon sokan lesznek, akik utálni fogják a lemezt, de ...'

'De önnek tetszik?'

'Igen, nekem tetszik. Egyike azoknak a dolgoknak, amelyekre a legbüszkébb vagyok.'

Az írás ezután idéz jó kritikát: "(...) az új lemez azt az óriási felfedezést hozta, 'hogy a fiatal kanadai zongorista a szíve mélyén igazi romantikus alkat (...) A művek többségének értelmezése teljesen meggyőző, hangzása pedig kész gyönyörűség.'" - és természetesen rosszat is:  "Az egyetlen kivétel a kiszámíthatatlan Mr. Kolodin, aki hevesen tiltakozik, és azt állítja, hogy Brahms utolsó éveiről vallott felfogásom egyértelműen egy unalmas, ábrándos, vén bolondra vall..."

Eddig az idézetek, a lemezen található tíz intermezzóból csupán hármat szeretnék beszúrni, jöjjenek inkább az olvasói vélemények az intermezzókról, és természetesen Gouldról is, hiszen a korábbi bejegyzésekhez kapcsolódóan már többször esett szó róla...

És ha már ezeket a kérdéseket feltettem, nyilván illik véleményt formálni legalább az egyik kérdésben, főleg úgy, hogy nekem Brahms zongoradarabjai a legkedvesebbek - nincsen nap, hogy ne hallgatnék meg belőlük akárcsak egyet.

Szintén a fentebb idézett könyvben olvasható egy rajongói levél: "Kedves Glenn, ugye tudod, hogy te szinte szeretkezel a zongora billentyűivel, és ez a legszebb dolog, amit életemben láttam." Ez az idézet szerintem teljesen illik az intermezzókra, az ölelés azonban olykor elnyújtott, talán túlságosan is hosszú és öncélú, mintha hiányozna a beteljesedés ezekből az interpretációkból. De talán pontosan így kell ezeket a darabokat játszani, talán ezekben az intermezzókban (is) vall Brahms élete vége felé Clara Schumann iránt érzett reménytelen fiatalkori szerelméről, amely csak később szelídült barátsággá. (Brahms 1853-ban - 20 évesen - találkozott először Clara Schumannal, akivel aztán halálukig barátok maradtak. Clara Schumann 1896-ban, Brahms 1897-ben halt meg. A lenti intemezzók pedig 1891 és 1893 között keletkeztek.)

A lemezen ez az első darab: 

 

Az ötödik:

 

És végül a tizedik, a lemez utolsó darabja - ez nekem mind közül a legkedvesebb:

17 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr802267703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2010.09.02. 23:10:26

Számomra kezd egyre világosabb lenni: te vonzódsz a lassú, melankolikus, romantikus darabokhoz. Amire Gould jelen esetben még rá is tesz egy lapáttal visszafogott tempóválasztásával. ;)

Nem ismerem Gould lemezét, így nem tudom, hogy van-e rajta egyáltalán gyors(abb) darab (azért azt furcsálnám, ha nem lenne). Ha viszont tényleg nem lenne, azért az nem semmi élmény lehet egy ilyen LP-t ágyon végigdőlve, sötétben végighallgatni. ;)

_romanista 2010.09.03. 07:17:31

@tnsnames.ora: amit sajnos nem találtam meg - talán nem kerestem elég alaposan és körültekintően - az az op 118 / 1.
az nagyon érdekes lehet, hogy azt hogyan játsza...

"te vonzódsz a lassú, melankolikus, romantikus darabokhoz" - nem tudom tagadni...

tnsnames.ora 2010.09.03. 09:52:44

>...amit sajnos nem találtam meg - talán nem >kerestem elég alaposan és körültekintően - az az >op 118 / 1.

Pedig ott van az, 1960-ból, ráadásul kottásan. ;)

Brahms: Intermezzo in a, Op.118 No.1 - Glenn Gould
www.youtube.com/watch?v=4o2t8GVpBxQ

Na itt viszont már rekordtempóról számolhatunk be; majdnem sikerült áttörnie az 1 perces 'álomhatárt'. Na persze nem kell megijedni, arról van csak szó, hogy Gould itt is kihagyta az ismétléseket.

Találtam itthon egy listát, Gould Brahms CD-n megjelent felvételeiről:

4 Ballades, Op. 10
Recorded February 8,8,9,10 1982 at New York City
* No. 1 in D Minor "Edward Ballade" - Andante (06:48)
* No. 2 in D Major - Andante (08:35)
* No. 3 "Intermezzo" in B Minor - Allegro (04:37)
* No. 4 in B Major - Andante con moto, (09:38)

# 2 Rhapsodies, Op. 79
Recorded June 30-July 1, 1982 at New York City
* No. 1 in B Minor - Agitato (06:55)
* No. 2 in G Minor - Molto passionato, ma non troppo allegro (05:34)

10 Intermezzo
Recorded 29/09,29/09,30/09,29/09,
21/11,21/11,21/11,21/11,23/11,30/09
1960 at New York City
Intermezzo in E-flat Major, Op. 117, No. 1 (05:33)
Intermezzo in B-flat Minor, Op. 117, No. 2 (05:26)
Intermezzo in C-sharp Minor, Op. 117, No. 3 (05:19)
Intermezzo in E-flat Minor, Op. 118, No. 6 (05:58)
Intermezzo in E Major, Op. 116, No. 4 (04:17)
Intermezzo in A Minor, Op. 76, No. 7 (03:56)
Intermezzo in A Major, Op. 76, No. 6 (02:11)
Intermezzo in B Minor, Op. 119, No. 1 (02:22)
Intermezzo in A Minor, Op. 118, No. 1 (01:03)
Intermezzo in A Major, Op. 188, No. 2 (05:47)

Canadian CD catalogue number: WS2K 52651

Na és most megyek orvoshoz, megvizsgáltatni magam, nincs-e valami bajom, hogy ennyit foglalkozom Brahms-szal meg Goulddal. :o)

_romanista 2010.09.03. 10:27:56

@tnsnames.ora: a feltöltést és a dedikációt ismételten köszönöm!

"10 Intermezzo
Recorded 29/09,29/09,30/09,29/09,
21/11,21/11,21/11,21/11,23/11,30/09
1960 at New York City
Intermezzo in E-flat Major, Op. 117, No. 1 (05:33)
Intermezzo in B-flat Minor, Op. 117, No. 2 (05:26)
Intermezzo in C-sharp Minor, Op. 117, No. 3 (05:19)
Intermezzo in E-flat Minor, Op. 118, No. 6 (05:58)
Intermezzo in E Major, Op. 116, No. 4 (04:17)
Intermezzo in A Minor, Op. 76, No. 7 (03:56)
Intermezzo in A Major, Op. 76, No. 6 (02:11)
Intermezzo in B Minor, Op. 119, No. 1 (02:22)
Intermezzo in A Minor, Op. 118, No. 1 (01:03)
Intermezzo in A Major, Op. 118, No. 2 (05:47)"

ezt én is tudtam, és erre hivatkoztam a megosztásnál, de ezeket is köszönöm!

tnsnames.ora 2010.09.03. 10:41:01

Nem tudom mennyire offtopik, de elővettem egy kedélyes darabot Brahms-tól, némiképp ellensúlynak. ;)

Brahms: Capriccio in h, Op.76 No.2 - Wilhelm Backhaus
www.youtube.com/watch?v=SP2XHD-5mCE

Hangozzék bármennyire is anakronisztikusan, de nagyon belevalón, "rockosan" játssza Backhaus.

Aki Brahms-os előadást hallgatna inkább ebből a darabból, annak ajánlható például ez (rendes tévéfelvétel, jó minőségben):

Rubinstein Brahms capriccio h moll op76 no2 1973
www.youtube.com/watch?v=AZrOPORyaXc

_romanista 2010.09.03. 11:23:26

@tnsnames.ora: nekem messze szebb Rubinstein...

blohh 2010.09.03. 15:08:03

Ha már Gould és romantika (és ősz), akkor íme mindhárom egyben:

www.youtube.com/watch?v=NSxoD9MvIww

(R. Strauss: Négy utolsó ének / 3.)

buckoka 2010.09.03. 16:31:40

Tudom, hogy nagyon off, de szerintem tetszeni fog.

Ezt a darabot zenekarral sosem játszottuk részben az én bénázásaim miatt. Meg egyépként sem sikerült kidolgozni

Sibelius: Valse Triste

www.youtube.com/watch?v=KCmaH_7BJPY

És egy másik, az általam már többször említett Csajkovszkij: Chanson Triste

www.youtube.com/watch?v=T3COuOkizgA

buckoka 2010.09.03. 16:34:44

Egyébkéntet akartam írni..

Valahogy Brahms zenéje sosem tudta azt a hatást elérni nálam, amit pl. Dvorak. Jó, jó, de lehetne jobb is. Egyenlőre így érzem.

Hoppá, most veszem észre, hogy a Chanson Triste-nek magyar előadója van :)

_romanista 2010.09.03. 17:24:14

@buckoka: @.ılı.ılı.: @blohh: köszönet a linkekért mindenkinek!

_romanista 2010.09.03. 17:27:15

@buckoka: ha már Dvorak szóba került: egy korábbi bejegyzésben irtam, hogy egyszer azt hallottam, hogy Brahms, akit ugye Dvorak mesterének tekintett, állitólag féltékeny volt Dvorak friss zenei ötleteire.

Dvorak valóban sokkal frissebb, mig Brahms kicsit nehézkes és sűrű - én éppen ezt szeretem benne, és ez nekem pont a zongoradarabokban jön ki a legjobban, a leginkább karakteresen

tnsnames.ora 2010.09.03. 20:16:02

Amennyire én tudom, Brahms kifejezetten szerette Dvorakot, meg például ifj. Johann Strausst - meg is emlékezik erről egy híres anekdota:
Brahms, amikor megkérte őt Strauss felesége írjon valamit az emlékkönyvébe, beírta a Kék Duna keringő első hangjait, majd alá: "Sajnos nem én írtam". :o)

Nem értek hozzá, de én úgy képzelem, hogy Brahms és Dvorak alapvetően különböző pályákon mozogtak. Brahms nem attól fülledt/melankólikus sokszor, mert nem jutott más friss(?) eszébe, hanem mert ebben érezte jól magát. Dvorak meg lubickolt a popularitás adta előnyökben. Az Új világ szimfónia másként nem is jöhetett volna létre.

Brahms egyvalakit nem komált (első sorban zenei értelemben), de nagyon, az osztrák Brucknert (aki pedig emberileg sem egy akármilyen figura volt a pletykák szerint).

Én mondjuk személy szerint megértem Brahmsot. ;)

tnsnames.ora 2010.09.04. 21:04:18

Felraktam a h-moll Capricció Rubinsteines verzióját is (kottásan). Számomra ez a darab egy ékes példa, hogy két - felfogásilag is, megszólalásilag is - teljesen különböző interpretáció/felvétel is tud tökéletes lenni (számomra).

Brahms: Capriccio in h, Op.76 No.2 - Arthur Rubinstein
www.youtube.com/watch?v=_sB_w37PZsk

És itt egy ékes szép példa, hogy Brahms is tudott 'slágeresen' írni, nem kellett szomszédba mennie egy talpraesett, közönséget meghódító dallamért. Mindezt romantikus túlzás meg fülledtség nélkül is, lassabb tempó mellett is, formába tudta önteni.

Brahms: Lullaby
www.youtube.com/watch?v=8Zxke9NWz9U

És kottával kiegészítve:

Brahms: Lullaby for Piano
www.youtube.com/watch?v=rSSVKOJPnMI

foeniculum 2010.09.06. 16:08:46

@tnsnames.ora:
Brahms Wiegendlied-je, (altatója) olyannyira "sláger", - és mindamellett egy nagyon egyszerű, kedves, szerethető dallam is - hogy gyermekjátéknál is előszeretettel veszik elő :)
Bevallom, én is csak akkor ismerkedtem meg vele, amikor gyermekeim picik voltak, és felhúzható altatós játékukon ez a dallam szólt, erre aludtak el...

Milyen érdekes is a világ... hiszen Brahmsnak valahol biztosan ez volt a dallal a szándéka, mégis egy modern műanyag játékból kihallani a dalocskát, devalválja a zenét...(?!)

KrizsiL 2010.09.06. 18:56:05

@blohh: Köszönöm a négy utolsó éneket ..... Jessye Normannel. Ha nem teszed be a linket talán sosem találok rá.

tnsnames.ora 2010.09.07. 06:51:34

@foeniculum:
Én azt mondom, hogy minden olyan jelenség, amikor nem a hallgató/befogadó közeledik a zenéhez, hanem a kalmár mentalitás nyomja az ember arcába a zenét (plázák hangfalai és társai), az mind-mind árt a zene ügyének, és devalvál értéket.

Azonban egy ékszeres doboz is rejthet kedves dallamot, és kötödhet hozzá kellemes emlék. Jut eszembe erről: volt egy cseh vagy német, sajnos már nem emlékszem, kismester, aki az egyik lassú orgonadarabját kifejezetten ilyen ékszeres doboz hangzásúra írta meg, kifejezetten érdekes és jópofa volt. Kár, hogy alig van esélyem megtalálni, olyan régen volt, hogy hallottam LP-ről.