Mindennapi klasszikusok

1962-ben a mai napon - 06-15-én - hunyt el Alfred Cortot

A Zeneműkiadó 1968-ban kiadott "Tóth Aladár válogatott zenekritikái 1934-1939" című könyvében több írás is található Alfred Cortot budapesti fellépéseiről. Ezek közül egyet hadd osszunk meg, az írás címe: Cortot zongoraestje. (A beillesztett videók nyilván nem a budapesti hangversenyen készültek, de azért fogadja őket sok szeretettel a kedves olvasó!)

"Milyen üdülés, mikor hírneves, de felületes technikamilliomosok után olyan mély művész, olyan lenyűgöző nagy egyéniség jelenik meg a hangversenydobogón, mint Cortot Alfréd! Mert Cortot igazi poéta, bár stílusában kissé emlékeztet azokra a francia lírikusokra, akik keresett, olykor bizarr kifejezésekben, komplikált versritmusokban, különleges rímzenékben keresnek feleletet az élet nagy kérdéseire. De ezek mögött a nyugtalan színek, formák, fény- és árnyékjátékok mögött egy gazdag és forró lírától felcsigázott fantáziának láza izzik. A végső - minden komplikáltságon túli - természetességhez, diadalmas egyszerűséghez talán nem jut el, de meggyőző erőt és súlyt ad minden hangnak, a legszemélyesebb odavetett futamnak, a legkönnyebben odalehelt fioritúrának is. (...)

Cortot művészetének természetesen legigazibb otthona: Chopin és Debussy. A mai estén is ezeket a szerzőket szólaltatta meg legnagyszerűbben, sőt talán nagyszerűbben, mint bármelyik eddigi budapesti hangversenyén. Chopin "Andante spianato et Polonaise"-ében valósággal elkábította a közönséget a jellegzetes chopini rubátók, ritmuseltolások és dallamdíszítések páratlanul kongeniális megoldásával. Az f-moll fantáziát mi még sohasem hallottuk ilyen hatalmas költői felfogásban és ilyen drámai erejű kivitelben.

Az idézett mű első része:

 

És második része:

 

A b-moll scherzo már inkább "capriccio" volt, mint "scherzo", viszont a cisz-moll keringőben és a Berceuse-ben annál tökéletesebben érvényesült Cortot művészetének finom esztétikai kiegyensúlyozottsága.

 

A scherzo után a keringő:

 

Csodálatosan indult és bontakozott ki a Barcarolla poézise is, bár a tetőponton adós maradt a pátosz végső diadalmas, nagyvonalú lendületével. Hiába, ahhoz a győzelmes beteljesüléshez, mely egy Sauer Chopin-játékát jellemezte, az utolsó lépést még egy Cortot sem tudja megtenni.

 

Debussy "Childrens Corner-jének előadásában azonban Cortot-nak ma nincsen riválisa. Ez az interpretáció maga volt a tökéletesség és csak a hangverseny késői befejezése akadályoz bennünket abban, hogy vele részletesebben foglalkozzunk. A közönség a legnagyobb lelkesedéssel ünnepelte a francia zongorajáték legnagyobb mesterét."

(1934. november 22.)

Szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr132081943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.