Egy újabb évekkel ezelőtt vásárolt könyv, amely most szintén nagyon jó szolgálatot tesz a blog írásakor: Csáth Géza: A muzsika mesekertje, Összegyűjtött írások a zenéről. Ebben a könyvben van egy írás: A zenéről. Egy rövid részlettel felelünk arra a kérdésre, hogy miért pont (klasszikus) zenével foglalkozó blogot indítottunk.

„Nem hazugság azt mondani, hogy az embernek több köze van a zenéhez, mint a többi művészethez. Mintha a muzsika jobban hozzánk tartozna, közvetlenebbül és egyenesebben érintené a lelkünket, mint az írás, a kép vagy a szobor. Hasonlatos a beszédhez, amelynek befogadására mindig nyitva vannak a füleink, s amely érdeklődésünket, legyen bár fáradt a figyelem – mindig aránylag hamar föl tudja kelteni. A zeneművészet csírái benne vannak az állati természetben is. Az éneklő madarak is gyönyörködnek a saját énekükben, amely belső ösztöneikből és a külső világ reájuk ható ingereiből fakad.

A munkája közben fütyülő, énekelő mesterember is zeneművész. A művészete ugyan többnyire kezdetleges, eszközeiben primitív – de mégiscsak művészet. (…)

A zene természetében van, hogy internacionális; minden nemzethez szól, még a nem kultúrnépekhez is: egy egyetemes kultúrnyelv hangján. Ez a gondolat elég, hogy rámutasson: mi köze az Embernek a Zeneművészethez.”