Bartók Cantata profanája először a BBC-ben hangzott fel 1934-ben május 25-én.

A műről készült rövid bejegyzéshez Kovács Sándor Bartók című művét hívtuk segítségül:

„’Volt egy öreg apó, volt néki, volt néki kilenc szép szál fia’ – kezdődik a mese. Ezek a fiúk vadászni indulnak. Hamarosan szarvasnyomra találnak, és követvén a nagy szarvast, átmennek egy hídon. Ekkor csoda történik: az erdő sűrűjében maguk is szarvassá válnak. Apjuk utánuk indul. Megtalálja a szarvasokat, céloz rájuk. A szarvasvezérré vált legkedvesebb fiú azonban emberi nyelven megszólal. Az apa felismerheti hát fiait, s kérlelni kezdi őket, térjenek haza. Ám azok nem mehetnek. Nincs többé visszaút a túlpartra, az emberi társadalomba. ’Mert a mi szarvunk ajtón be nem férhet, csak betér a völgyekbe – így a legnagyobbik szarvas…, a mi szájunk nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból’. (…) Mint a kivételesen jelentős műalkotásokat általában, a Cantata profanát is sokan sokféleképpen igyekeztek értelmezni. (…) Azok sem járnak távol az igazságtól, akik az utolsó szavakban a parasztzenei minták alapján alkotó Bartók hitvallását látják. Mindenesetre feltűnő, hogy egy román muzsikus-tudósnak írt levelében Bartók ugyanezeket a kifejezéseket használja, amikor ars poeticáját megfogalmazza: ’Az én igazi vezéreszmém – olvashatjuk itt – …a népek testvérré válásának eszméje… Ezt az eszmét igyekszem… szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmilyen hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle forrásból. Csak tiszta, friss, egészséges legyen az a forrás!’”