Mindennapi klasszikusok

Orosz eső

Folytatódik a Nemdebárban a vasárnapi közös zenehallgatás. A következő esemény időpontja: szeptember 28-a, vasárnap, 18:00. A téma: orosz szerzők, orosz előadók.

Úgy kezdődik majd, hogy felidézzük azt a pillanatot, amikor Erika a Lövőház utcában a telefonomon egy buta játékot játszott: mint egy szomorkás, álmodozó orosz lány valahol messze, egy főúri szalonban: finom mozdulatokkal, mélabúval a szívében... Én úgy képzelem, hogy kint esett az eső, Erika - aki azóta stílszerűen Erocska -, pedig elvágyódva kinézett az ablakon, amíg a francia társalkodónőt várta...

Ennek a pár percnek ez volt a zenéje: ez a prelűd visz majd minket a szalonban, és ezután csatlakozik hozzánk Horowitz, Gilels, Szkrjabin, Ulickaja, Jugyina és még sokan mások...

Az est Facebbok eventje: https://www.facebook.com/events/1473277469598417/

Gyertek! A végén lesz vodka, uborka, talán még hering is...

Szólj hozzá

A hétköznapi Isten

A nyárról őrzök magamban egy emléket. A Széna téren szálltunk fel a gyerekemmel a buszra. Az első ajtónál egy botos idős hölgy szállt le: lesegítettem a lépcsőkön. Amikor a lépcső üres lett, a gyerekemet előre küldtem a busz belsejébe, hogy üljön le, én meg a vezetőnél jegyet akartam venni. A sofőr nyilván látta az iménti jelentet, és intett, hogy menjek tovább, nem kell jegyet vennem. Az idős hölgy lesegítése mellett talán benne volt a gyerek is - nem tudom -, de abban a pár másodpercben nagyon különös tér jött létre négy idegen ember között. Azt hiszem, hogy az én Istenem az ilyen hétköznapi jelenetekben és helyzetekben van jelen, teljesen hétköznapi emberek közé szokott leszállni. Ez az egész azóta sokszor eszembe szokott jutni, és mindig Bach zenéje kapcsolódik hozzá.

Szólj hozzá

Tabáni mesék Amikorral

Szombaton - szeptember 7-én - tett kiegészítés: most kaptam a hírt a rendezvény pesti "lába" elmarad, így a program csak a budai oldalon lesz:

"Első alkalommal rendezzük meg a Nyárzáró Piknik Budán szabadtéri programot, amely civil kezdeményezés a Beata Project - picnic for your pleasure és az Asztalka Cukrászda szervezésében. Egy nap, amikor közös városi piknikre hívjuk az ínyencségekre éhes budapestieket. A Piknik házigazdája a Tabán ékszerdoboza, az Asztalka Cukrászda a tabáni templom lábánál. A piknikhez bárki csatlakozhat, a program az ingyenes. Az Asztalkában különleges piknik csomag vásárolható, emellett irodalmi és zenei ínyencségekkel is készülünk a kötetlen nyárbúcsúztató eseményen.

Időpont: 2014. szeptember 7. (vasárnap) 15.00-18.00

Helyszín: Asztalka Cukrászda, I.kerület Döbrentei utca 15., a tabáni templom lábánál szabadtéren

Program: Piknik: 15.00-18.00 között

- 16.00-17.00: Mindennapi klasszikusok - Tabáni mesék" - tehát a blog programja nem változik!!!

***

Úgy történt, hogy az egyik Nemdebáros közös zenehallgatást meglátogatta a Nyárzáró Piknik Pesten és Budán rendezvénysorozat kitalálója, és meghívott az eseményre, hogy legyen itt is egy közös zenehallgatás.

A rendezvényről általánosságban:

"Első alkalommal rendezzük meg a Nyárzáró Piknik Pesten és Budán szabadtéri programot, amely civil kezdeményezés a Beata Project - picnic for your pleasure és a Civilek a Palotanegyedért Egyesület szervezésében. Egy nap, amikor közös városi piknikre hívjuk az ínyencségekre éhes budapestieket. A Piknik házigazdája Pesten a gasztro újdonságairól ismert Múzeumkert Garden & Lounge, helyszíne a Nemzeti Múzeum kertje, Budán pedig a Tabán ékszerdoboza, az Asztalka Cukrászda a tabáni templom lábánál. A pikniket egyszerre két helyszínen, azonos időpontban rendezzük meg, és bárki csatlakozhat az ingyenes programhoz. Mindkét helyszínen különleges piknik csomagok vásárolhatóak, emellett irodalmi és zenei ínyencségekkel is készülünk a kötetlen nyárbúcsúztató eseményen.

Időpont:

2014. szeptember 7. (vasárnap) 15.00-18.00

Helyszínek:

  • Pest: Múzeumkert Garden & Lounge, a Nemzeti Múzeum kertje

  • Buda: Asztalka Cukrászda, Tabán, a tabáni templom lábánál"

A Mindennapi klasszikusok oldal közös zenehallgatása az Asztalka cukrászdánál lesz, 16:00 órakor kezdődik, a program várható hossza egy óra.

Úgy tervezem, hogy a blogról és a Facebook oldalról már ismert Amikor történeteiből válogatok, természetesen a hozzá kapcsolódó zenékkel; Brahms biztosan lesz:

Az esemény Facebook eventje: https://www.facebook.com/events/811164092237633/

Gyertek!

Szólj hozzá

WTK

Amikor Ulickaja Imágó című könyvének egyik főszereplője - Szanya - mély depresszióba esik a nagyanyja - Anna Alekszandrovna - halála után, egykori tanára elhozza neki a Wohltemperierte Klavier eredeti szerzői szövegét.

"Szanya tűzbe jött: sokféle előadását ismerte a WTK-nak, de most nem volt hozzá türelme, hogy újra végighallgassa és összehasonlítsa őket.

Otthon is voltak lemezei - megvolt például Szamuil Frejnberg csodálatos felvétele. Valamikor régen még Nyuta vette. A lemezeken rajta volt az egész mű felvétele, mind a negyvennyolc prelúdium és fúga. Megvolt Richtertől is, csak a lemezek már szörnyen összekaristolódtak.

Szanya megkereste Frejnberget, feltette. Igaza volt Koloszovnak: megtisztító hangok. Egész valóját áteresztette ezen a zenén. Vagy a zenét önmagán.

Egy egész héten át hol hallgatta, hol a kottákat nézegette. Frejnberg varázslatos volt. A vélemények különböztek: néhányan Glenn Gouldot dicsérték a Prelúdium és fúgákért, mások számára Richter jelentette a királyt és az istent. De Frejnbergnél nagy-nagy szomorúság, törékenység és elegancia fejeződött ki, és mintha már az élet elmúlt volna, és csupán ezek a modulációk maradtak, ez a lepkeszárnysuhogás, nem test, hanem a zene lelke.

A konzervatórium folyosóin még ott járt-kelt egy fenségesnek nem mondható, inkább hétköznapi, kecskeszakállas ember, aki mögött nem súgtak össze, hogy nézd, ott van Frejnberg, Szamuil Jevgenyevics.

Neuhaus vagy Richter egészen más eset. Az egész életük úgy zajlott, hogy a hátuk mögött felhangzott: Nézd, ki jön ott.."

 

2 Hozzászólás

Amikor a dvořáki erdőbe viszi kirándulni az ékezeteket

Az anyanyelvemnek

Akármilyen furcsa, Amikor egy angyal. Felejtsétek el egy pillanatra a szó jelentését, csukjátok be a szemeteket, és mondjátok ki csak úgy magatoknak félig hangosan: Amikor... Úgy hangzik, mint valamilyen puha, sötét és bársonyos anyag; de lehetne akár drágakő, kristály vagy egy nemes ásvány, vagy akár egy bolygó, egy csillag vagy egy messzi égitest. Amikor ez mind egy személyben. Fentről érkezett, ahol a Mindennapi klasszikusok Égi meséi is játszódnak. Oda fentre bármikor vissza tud térni, majd egyetlen pillanat alatt elutazik Afrikába, hogy meglátogassa és megölelje a kis herceg rókáját, vagy a magányos prímszámok védőszentjének szegődik, aztán napokig üldögél a Nyugati tér egyik házának a tetején és csak lógatja a lábát... Amikor, Amikor, Amikor...

Ez azután történt, miután Amikor a prímszámok védőszentjének szegődött. A számokkal és a műveletekkel való ismerkedés után Amikor a betűk, a szavak és a nyelvek felé fordult. Minden nap megtanult egyet: hamarosan anyanyelvi szinten beszélte afrikai törzsek nyelvét, ismerte Olaszország összes dialektusát, értette és beszélte a Rajna-menti tájszólást, folyékonyan társalgott messzi fjordokban viking halászokkal, de legjobban, legmélyebben a magyar nyelvet szerette, különösen az ékezeteket.

Amikornak egy napon különös szokása támadt: hajnaltájban titkos füttyjelet küldött szét az alvó éjszakába. A füttyjel finom volt és halk, senkit nem ébresztett fel, csak az ékezetek szeme pattant ki vidáman; izmaik hirtelen megacélosodtak és könnyedén tolták fel akár a legnehezebb könyvfedelet is. A füttyjel mindenhová elért, ahol ékezetek gömbölyödtek vagy álltak feszes-büszke vigyázzállásban: régen megsárgult újságok nyíltak ki maguktól, hirtelen furcsán-üresek lettek a klaviatúrák és az írógépek billentyűzetei. Amikor még az időt is megállította, hogy a nyomdagépek ékezetei megpihenhessenek hajnalban, mielőtt a friss újságokat feldíszítik...

Amikor új barátai egyesével felszállingóztak a Nyugati tér egyik házának a tetejére, ahol az angyal már várta őket. "Gyertek - szólt hozzájuk - ma messze megyünk... Dvořák 'r' betűjéről a hacsek meghívott Benneteket..." Az ékezetek Amikor mögé rendeződtek, és hangtalan szárnysuhogással egy messzi erdő felé vették az irányt.

antonin-dvorak--1337091953-hero-wide-0.jpg

 

Az erdőben Dvořák szokásos hajnali útját járta. A hacsek, aki a zeneköltő egyik mély homlokrácában helyezkedett el, már messziről észrevette a nagy fa tövében megpihenő vendégsereget. Most a hacsek állította meg az időt: a homlokráncból gyorsan Dvořák szemére mászott, oda álmot lehelt, a földre ültette és a nagy fához támasztotta a mély álomba zuhanót, hogy az kényelmesen tudjon aludni, amíg ő megölelgeti ékezet-lélektársait. A ráncokon és a szakállon keresztül sebesen lemászott a messziről jött vendégekhez, mindegyiküket megölelgette, majd így szólt hozzájuk: "Szeretnék adni Nektek valamit, mielőtt visszatértek a könyvekbe, az újságokba és az írógépekre, ha már ilyen nagy utat tettetek meg ide hozzánk..." Azzal egy fűszál csúcsát egy csepp harmatba mártotta; a fűszál azonnal varázspálcává változott, a hacsek pedig a varázspálcát Dvořák szakálla felé tartotta. Dvořák álmában mélyet sóhajtott, majd az alvó szakállból és a ráncokból egyszerre csak felcsendült Az erdő csendje az ékezetek tiszteletére...

Miután az idő mutatói újra megkezdték ütemes lépteiket, a meghatott ékezetek boldogan tértek vissza a messzi erdőből a könyvek és újságok lapjaira, a klaviatúrákra, az írógépek billentyűire és a pihenő nyomdagépekbe. Aznap reggel az újságok máshogyan nyíltak ki, máshogyan szóltak a hírek - talán rossz hír sem volt aznap; a mesék esténként gyengédebben altattak, és a megfakult, régi újságok új is fényt kaptak a messzi erdőben járt ékezetektől...

Ha olykor könyvekben vagy újságokban homályosabban látszik egy-egy ékezet, vagy kicsit domborúbb a papír, az azért van, mert egy ékezetnek eszébe jut, hogy hogyan szólt a dvořáki erdőben az Erdő csendje, és meghatottságában elmorzsol egy könnycseppet...

1 Hozzászólás