Mácsai János a Beethoven utolsó alkotói korszakáról szóló előadásának elején elmesélt egy történetet. Richter egyik első magyarországi fellépése után Szabolcsi Bence elismerően szólt Richterről, de mint mondta, még nem ismeri Beethoven boldogság-hangját. A február 28-ai BMC-ben megtartott előadáson ennek a boldogság-hangnak eredtünk a nyomába az utolsó alkotói korszakban írott Asz-dúr szonátán (opus 110) és a Diabelli-variációkon (opus 120) keresztül.

A múltkori Bartók-előadásról azt írtam, hogy olyan, mint a hagyma: az előadás után még sok nappal is újabb és újabb rétegei kerültek elő a műveknek. Ez most meg olyan, mint a vénásan beadott kontrasztanyag: sok-sok nappal az előadás után a legmélyebb helyekre is eljut a mondandó és az Asz-dúr szonáta, és a legkülönbözőbb képeket, élmenyeket és gondolatokat hozza elő. (Eddig volt Schubert B-dúr szonátája és a Liszt h-moll szonáta; ezekhez csatlakozott most az Asz-dúr szonáta.)

***

Talán már az előadáson vagy utána jutott eszembe ez a Márai idézet:

"Az öreg ember, mint a medve, ismeri a természet és az időjárás titkait: a csalóka húsvéti kánikula még nem tudta előcsalni odvából. A május fagyos volt, szeles, s az öreg ember semmit nem gyűlöl úgy, mint az északnyugati szelet, mely kajánul átjárja tavasszal a fűtetlen lakást, hörghurutot hoz és tüdőgyulladást, az öregség rémeit. De most, az utolsó májusi napon, viszontláttam az öregembert, a Vérmező peremén, a padon, ahol déltájt és alkonyatkor, a derűs évszakban üldögélni szokott: olvasgat, vagy szótlanul nézi a gyakorlatozó katonákat és futballozó kisdiákokat. (...) Érték az öregség? Ülök a hallgatag öreg ember mellett, a padon, s kezdem megérteni, hogy igen. Amíg az ember fiatal, téveszméket táplál az öregekről, mint a pogány mondakörök molyos-szőrös, mohás istenségeiről. Az öreg ember nem 'okos'. Sokkal több annál: öreg. Van valamije, amit az ifjúság nem ismer. A fiatalember mindig a jövőben él. A fiatalság mindig nyugtalan, szalad a jövő felé, ahol - így hiszi - nagyszerű lehetőségek várják, siker, hatalom, dicsőség és boldogság. Állandóan fél, hogy lemarad valamiről a jövőben. Az öreg embernek nincsen jövője, de van jelene: s ez nincs az ifjúságnak. A jelen az öregé, éppen ez a pillanat az övé, ez a napsugár, ez a fénytöréses másodperc. Az ifjúság számára a jelen teher és kolonc, melyet gyorsan el kell dobni, hogy megkönnyebbülten száguldhasson a csodálatos és tökéletes jövő felé. Az öreg számára a jelen teljes értékű valóság." (Öreg ember)

***

Ma délelőtt a Rudas fürdőben és aztán a budai Jégbüfé előtt az utcán üldögélve is az Asz-dúr szonátára gondoltam, és azokra a falusi öregekre, akik a portájuk előtt órákig üldögélnek egy széken. És ma délelőtt felmentettem magamat, amiért nyári esténként "csak" üldögélni viszem  a gyerekemet: magunkkal visszük a rajzkészletét, Ő rajzol, néha én is, és hosszú időn át üldögélünk így ...

***

Mintha az Asz-dúr szonáta a mozdulatlanul ülés tudományára és türelemre tanítana.

***

Van a Kilenc és fél című filmben egy talán kevéssé ismert rész: Elizabeth (Kim Basinger) felkeresi Mathew Farnsworth-t, az idős festőt, akinek hamarosan kiállítása lesz, és akinek a képei közül még jó pár nem érkezett meg a galériába.

"- Mr. Farnsworth... Jó napot... Sokszor próbáltam már elérni, de félre van téve a kagyló... Azért jöttem, mert... Mert a kiállítása három hét múlva lesz, és még nincs nálunk az összes képe... S reméljük, hogy eljön... Nem felejtkezett el a kiállításról, ugye?

- Én nem felejtek el enni, mikor éhes vagyok, és aludni, mikor fáradt vagyok...

- Láttam a munkáit... Csodálatosak... Nem is tudom, hogy lehet... Ilyen jól megragadni egy pillanatot...

- Abban a pillanatban minden olyan ismerős... Nem különös?

- De igen..."

Ez talán a film legszebb és legerotikusabb része.

***

A következő estre március 28-án kerül sor: a téma Schubert vagy Stravinsky lesz; az előadást újra koncert követi majd. A témáról hamarosan bővebben itt a blogon és a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán lesz híradás. Az estek egyik lelkes látogatója azt írta: olyan volt a Beethoven-előadás, mint egy erőleves a léleknek. Szóval, gyertek 28-án!