Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Egészen egyszerű emberek - egy hajléktalan a budai utcán, Márai, egy Scarlatti szonáta és Bartók

2014. január 20. - _romanista

Általában hétvégén szoktam rendet tenni az autómban: ilyenkor az ülések alól, a gyerekülés mögül játékok, csattok csatok és műanyag üvegek kerülnek elő. Így volt ez most is: a műanyag üvegeket - valamennyi víz vagy gyümölcslé mindegyikben volt még - az első ülésre tettem, hogy majd odaadom egy hajléktalannak egy lámpánál.

Nem kellett sokáig mennem, az első környező utcán egy hontalan baktatott felfelé. Megálltam, lehúztam az ablakot: "Van nálam pár üveg, ebben gyümölcslé van még valamennyi - nyújtottam felé -, ezekben meg egy kicsi víz, elfogadja?" "Megköszönöm, a víz mindig jól jön...."

A hajléktalan nagyon koszos volt: a szakálla, a keze, a körmei, de ahogyan ezt a mondatot kimondta, az éterien tiszta volt, és hirtelen tisztává tette ezt a koszos embert.

Pont a múlt héten olvastam a Füves könyvben a 187-es cikkelyt: Az alázatról és a méltóságról - ez még idevág:

"Az emberek szívesen dölyfösek és gyűlölködők, mihelyst módjuk nyílik erre; s legtöbbször valóban oly sajátosan kegyetlenek, mint a gyermekek. De te maradj alázatos, s ugyanakkor őrizd meg méltóságodat. Mert a kettőt csak egyszerre őrizheted meg. Emberi méltóságod torz magatartás lesz, ha nem dereng mögötte esendő lényed alázatának öntudata; alázatos magatartásod egy puhány gyávaságának kinyomata lesz, ha nem érzik e magatartás mögött emberi rangod. Ha az emberek között kell élned – s nem vagy tapír, sem keselyű, hol is élhetsz máshol? –, egyszerre kell uralkodnod és engedelmeskedned, mindig rangtartóan és szerényen, mindig komolyan és készségesen, mindig alázatosan és méltóságosan. Máskülönben pökhendi fráter vagy csak, szánalmas és gyáva rabszolga. De Epiktétosz valóban rabszolga volt: mégis, alázattal viselte ezt a sorsot és uralkodott az emberek fölött."

A vízről és a tisztaságról nekem mindig a Scarlatti szonáták jutnak eszembe:

***

Amíg valahol várakoznom kellett hétvégén, az egyik napilapot olvastam: "Az ország, a nép még nem haza... nincs más haza, csak az anyanyelv." (Szintén Márai)

A rendszeres zenehallgatásban tényleg az a legjobb, hogy zenével mindent el lehet mesélni...

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr835771494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2014.01.21. 01:17:42

Engem úgy elringattak a klasszikusaid, hogy akkor most ide beírom, hogy ami a kocsiülésed alól előkerült, az nem csaTT, hanem csat. A többi tetszett.
maivicc.blogspot.hu/2013/11/csat-vagy-csatt-d.html
süti beállítások módosítása