Vasárnap reggel a Muzsikáló reggelben elhangzott Bartók Gyermekeknek című művéből egy részlet: ki is tettem a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalára, mint a hétvége legszebb zenei élményét.

Azóta nagyon sokat gondolok arra a pár percre és arra az egészen mély, sejtszintű élményre ott az autóban: a gyerekkorban és aztán az iskolában az énekórákon az alig-figyelem mellett beégett népdalok; de talán ennél is mélyebben vannak ezek: generációról generációra öröklődnek tovább. És talán éppen ezért van ebben valami nagyon szép, láthatatlan és hangtalan magabiztosság érzés is: kitörölhetetlenül ott élnek a legmélyén és még hosszú-hosszú utak várnak rájuk...

Olyan ez nekem, mint egy magyar népdal Wohltemperiertes Klavier.

Ez egy nagyon rövid bejegyzés, de nagyon jó volt leírnom.