A Mindennapi klasszikusok Égi meséi folytatódnak:
Amikor Schönberg felköltözött oda, pár nap múlva, miután megszokott ott fent és kényelemesen elhelyezkedett új otthonában, az egyik első dolga volt, hogy megkeresse Brahmsot.
"Te, Johannes, képzeld csak - szólt Brahmshoz - még ott lent fogtam az opus 25-ös zongoranégyesedet, és átírtam zenekarra. Nagyon szeretem ezt a művedet, és több okom is volt, hogy ezt megtegyem, de ezeket most nem részletezem. Amit mondani szeretnék Neked, az csupán annyi, hogy ezt a nagyon nemes, de sűrű, és kicsit bezárt anyagot sikerült kinyitnom, sikerült könnyűvé, könnyebbé tennem: mintha az őszből tavaszt csináltam volna, és mintha az égő avar illata egyszerre csak könnyű tavaszi szellővé változott volna..."
Brahms bólintott, de nem szólt semmit, egyszerűen sarkon fordult, és otthagyta Schönberget. De azok, akik aznap este és az elkövetkező napokban látták Brahmsot, mind egyetértettek abban, hogy ilyen jókedvűnek talán még soha nem látták, és szinte mindenki hallotta, ahogyan fejcsóválva ezt dünnyögi magában: "nemes anyag... őszből tavaszt... még ilyet..."
A zongoranégyes:
És a zenekari átirat - ezt a darabot láttam októberben a MÜPÁ-ban a BFZ-vel:
