Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

1945-ben január 13-án mutatták be Prokofjev V. szimfóniáját

2013. január 13. - _romanista

prokofjev.jpeg"Az V. szimfónia 1944-ben, tizenöt évvel a IV. után keletkezett, mindössze egy hónap alatt. Az emberi szellem dicséretét zengi benne a komponista, a szellemét, amelyen nem lehet úrrá a háború embertelensége. Innen a mű — szerzőjénél szokatlan — komoly, sőt, emelkedett hangja. (...) Az V. szimfóniát maga Prokofjev vezényelte a moszkvai bemutatón, 1945-ben." (forrás: Hangversenykalauz)

"A mű Prokofjev középső alkotói korszakának a termése. E korszaknak a főbb esztétikai vonásai: a közérthetőség, a dallamosság, az áttekinthető építkezés, egészében - fokozott közeledés a publikumhoz. Ezek a törekvések igen erőteljesen érvényesülnek az 5. szimfóniában. Formájában a mű szigorúan a klasszikus szerkesztési elveket és hagyományokat követi. Hangzásában, hangvételében azonban - szemben az 1. szimfóniával - nem a klasszikus minta vezeti, hanem elsődlegesen a romantikában gyökerezik: a későromantikus német szimfónikusok világát egyesíti az orosz szimfonikus hagyományokkal. Hangzásvilágában uralkodó elem a jó értelemben vett pátosz és érzelmesség. A darab érzelmi-értelmi hátteréről maga a komponista a következőket írta: 'Az emberi szellem nagyságáról kívántam szimfóniát írni...Az 5. szimfóniában a szabad és boldog embert akartam megénekelni, lovagiasságát és szellemi tisztaságát. Nem merném azt állítani, hogy ezt a témát eleve kiválasztottam - inkább kisarjadt bennem és kifejezésre tört.”'" (forrás: mr3-bartok.hu - A hét zeneműve - nagyon érdemes elolvasni a teljes cikket, mialatt szól a zene!)

Kellemes vasárnapi zenehallgatást!

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr985014537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Measurer 2013.01.13. 21:55:55

A külföldről véglegesen csak 1936-ban hazatért Prokofjev számára tökéletes elismerést jelentett, hogy az V.szimfóniát a moszkvai konzervatórium nagytermében maga vezényelhette. A kezdéssel kicsit várni kellett, mert Moszkva alatt egy tüzérségi üteg éppen valamelyik harci győzelem előtt díszsortűzzel tisztelgett.
Az előadás frenetikus sikert hozott. A közönség nem sejtette, hogy utoljára találkozik Prokofjevvel, akit néhány nap múlva a magas vérnyomás vesz le a lábáról, és a zeneszerző élet-halál között fog lebegni, s a betegség elkíséri élete végéig, az orvosok a végén már a mozgást, beszédet és az olvasást sem ajánlják neki. Persze ő ennek ellenére hősiesen dolgozni fog.

Még néhány év telik el, mig Prokofjevet is utoléri a sztálinista represszió (hiába a Marx, Lenin és Sztálin beszédeiből készült hírhedt zenemű, - amelyet csak 1966-ban adnak elő először, igaz már a Sztálin idézetektől megfosztva- és más lojális alkotások), megszégyenítik, formalizmussal vádolják meg, VI.szimfóniája már nem felel meg a szocialista realizmus követelményének, volt - spanyol-francia állampolgárságú- első feleségét pedig letartóztatják, s kémkedés vádjával 20 évi munkatáborra ítélik. Nyolc évvel később Lina Prokofjeva gyermekei apjának haláláról Vorkután csak véletlen folytán szerez majd tudomást.
art.1september.ru/view_article.php?id=201001204

tnsnames.ora 2013.01.14. 06:39:42

WoW. Nem is tudtam, hogy ilyen tragikus sorsú felesége volt Prokofjevnek.

Measurer 2013.01.14. 10:56:38

@tnsnames.ora: Lina (Carolina Codina, művésznevén Lina Llubera) 1956-ban általános amnesztiával szabadult a Gulágról. 1974-ben engedélyezték kivándorlását is. Madridi születése révén spanyol állampolgárságát kérelmezte, de végül Londonban telepedett le, itt halt meg 1989-ben.
Prokofjev külföldi jogdíjaiból élt. Lina ígéretéből, hogy memoárt ír, semmi sem lett. Pedig bizonyára közelebb kerültünk volna Prokofjev még ma is vitatott személyiségéhez. Sosztakovics Prokofjevet olyan embernek tartotta, akit saját magán és a zenén kívül semmi sem érdekelt. Vajon igaza volt-e abban, hogy Prokofjev másokhoz arrogánsan viszonyult, és az előbbieken kívül számára minden más "szórakoztató" volt csupán?

tnsnames.ora 2013.01.14. 11:47:38

@Measurer:
Köszönöm az infót. Ilyenkor egy kicsit mindig félek az (új) információktól.
Adva van egy zeneszerzőként zseniális ember, aki hétköznapi emberként a történelem brutális gyűrődésében biztos bírt gyarlóságokkal, az lenne a csoda, ha nem.
És akkor nekem az utókor szintén gyarló emberének a meleg szobában,marad a "hálás" feladat, hogy függetlenedjem ezektől a gyarlóságoktól, az előítéletmentesség nevében. ;)
süti beállítások módosítása