Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Kocsis Zoltán "Debussy 150" sajtótájékoztatója

2012. szeptember 24. - _romanista

kocsis.jpgMúlt szerdán a Mindennapi klasszikusok oldal hivatalos volt a MÜPA Fesztivál Színházába, ahol Kocsis Zoltán tartott sajtótájékoztatót a "Próféta saját hazájában? - Debussy élete hat tételben" sorozat felvezetéseként.

Az egész úgy kezdődött, hogy a sajtóbeszélgetés előtt Kocsis Zoltán és az eseményen szintén fellépő Meláth Andrea Debussy dalokat próbáltak a színpadon, majd Kocsis Meláth Andreának, és kicsit talán nekünk is megmutatta, hogy milyen Debussy-nél az "eső", és milyen a "hóesés". Olyan volt ez, mint mikor meccs előtt melegítéskor az Aranylabdás futballista a labdaszedőknek megmutat egy trükköt, akik egész életükben emlékeznek rá.

Aztán Kocsis Zoltán beszélni kezdett Debussy-ről. Rengeteg jegyzeteltem, de a jegyzetekből csupán egyetlen gondolatot szeretnék megosztani: Debussy sokkal nagyobb zeneszerző, mint ahová mi őt helyezzük. Azért csak ezt a gondolatot, mert számomra sokkal érdekesebb (volt), ahogyan Kocsis Zoltán beszélt. Eszembe jutott egy általános iskolai nyelvtankönyvből egy idézet: nem az beszél szépen magyarul, aki bonyolultan beszél, hanem az, aki bonyolult dolgokat is nagyon egyszerűen és érthetően tud elmondani. Kocsis pontosan így beszélt: érthetően, egyszerűen, összeszedetten, nem töltötte meg beszédét feleslegesen idegen szavakkal, és ami szintén nagyon fontos: olyan lelkesen magyarázott ennek a pár megjelent embernek, mintha egy akadémiai székfoglalón tartana beszédet.

Az esőt és a hóesést bemutató pár leütés és aztán ez a beszéd elfeledtetett minden korábbi kevésbé szép élményt Vele kapcsolatban - be kell vallanom, nem igazán szerettem a Kocsis által vezényelt koncerteket: olykor vadnak, félelmetesnek láttam. De ebben a két momentumban mindennél jobban átjött a zene szeretete - szinte egész csütörtökön ez járt a fejemben.

Aztán péntek reggel jött a hír a kórházról és a sikeres szívműtétről, és azóta még többet gondolok a szerdai sajtóbeszélgetésre. Azt kívánom, hogy mindenki éljen át legalább egyszer az életében valami hasonló élményt Kocsis Zoltánnal, éppen ezért mielőbbi és teljes gyógyulása valóban nemzeti ügy.

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr854796437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tekasztorik.blog.hu 2012.09.24. 22:07:25

remek írás, gratulálok! :)
És természetesen gyógyulást Zoltánnak.

samtelen 2012.09.25. 11:12:04

Debussy a kedvenc három zeneszerzőm között van... :-)

Jobbulást Kocsisnak!, tényleg valahol nemzeti ügy hogy ő felépüljön.

foeniculum 2012.09.25. 11:13:36

Debussy zenéjét megtanul az ember lebegni.... maga a zene is lebegés

foeniculum 2012.09.25. 11:14:53

--> zenéjétől.

És szintén jobbulást :)

vernarancs 2012.09.25. 13:14:05

Jobbulast Kocsis urnak!

tnsnames.ora 2012.09.29. 11:29:26

Hadd kötözködjem egy kicsit!

Nekem két problémám is van az elhangzottakkal.

(1) Azt gondolom az idézett Kocsis-mondat a te élményanyagodban egészen mást jelent, mássá vált, mint nekünk utánolvasóknak. Hiszen te a teljes Debussy-szöveganyagot hallgattad, sőt - mint említetted is - jegyzeteltél is, tehát valamennyire a "véreddé is kezdett válni". Nekünk utánolvasóknak csak egy lecsupaszított mondat maradt, a maga lecsupaszított egyszerűségében. Felmerül a kétség, hogy - horribile dictu - a fürdővízzel a gyerek is kiöntődött-e? "Elég-e" ennyi a krónikási visszaadáshoz? (Értsd jól az "elég-e"-t!)

(2) Az (1)-es pontból meg nyílegyenesen következik a második problémakör. Ugyan mindannyian úgy véljük, hogy ha egy dolgot kétféleképpen lehet leírni, akkor kettejük közül az egyszerűbbet szeretjük, mert például elegánsabb, vagy mert a nagyobb köz számára érthetőbb, stb.
Azonban emelhetjük-e úgy piedesztálra az egyszerűsítést, hogy elhomályosítson más szempontokat? Mi van akkor, ha valakinek a pontosság ugyanolyan fontos, mint az egyszerűség?! A dolog azért fontos, mert az egyszerűsítéssel vesztünk is. Adott esetben lényegeset is. (Ezt most nem tudjuk a konkrét esetben mi utánolvasók eldönteni).

Ehhez elmesélnék egy anekdotát életemből

15 éves koromban történt, elsőéves gimnazista voltam. Nagyon nem szerettem a magyar tanáromat (és ez az idő múlásával még tovább romlott, de ez most nem érdekes). Úgy gondoltam nemes bosszút állok rajta és bár semmi affinitásom nem volt hozzá indultam egy nem kötelező "Ki mit tud"-jellegű prózamondó versenyen (ahol a magyar tanárom volt a zsűrielnök). Komolyan vettem a felkészülést: visszamentem az általános iskolámba, a volt magyar tanáromhoz. Aki választott nekem szöveget és próbált a tehetségtelenségemen túllépve felkészíteni kb. nyolc alkalmon keresztül.

A szöveg egy brilliáns Kosztolányi-novella volt (ott és akkor szerettem bele egy élere Kosztolányiba). Szégyen-gyalázat, de sajnos a novella címére már nem emlékszem, ennyi idő távlatából (és nagyon örülnék neki, ha ismét elolvashatnám azt).

A Kosztolányi-novella arról szólt, hogy a Mester a kezdő író szövegét elemzi, próbálja javítgatni. Az író palánta kezdésnek hangulatot festett egy naplementéről - egy irdatlan cirkalmas körmondatban. A novella veleje meg arról szólt, hogy a Mester lépésről-lépésre haladva, hogy dobja el végül az egészet. ;)

Mi az üzenete a sztorinak tárgyunk szempontjából? Egy naplemente megragadó élmény lehet a szubjektív énünknek. Az nem lehet kérdés, hogy ezt nem lehet vitatni. Az viszont egy másik kérdés, hogy ebből mit és hogyan adunk át a külvilágnak. Tehát az sem lehet kérdés, hogy Kosztolányi felvetése teljesen jogos.

Azaz értelmezésemben és aktualizálva/konkretizálva, ha kiemelünk egy mondatot, annak valamilyen értelemben teljesnek kell lennie. Ha ötször annyit írunk róla, akkor sem szabad sokkal teljesebbnek lennie (ezért lett ugye leegyszerűsítve). Kocsis viszont vélhetően csak "ugródeszkának" használta az idézett mondatot, azaz nem hiszem, hogy sallanggal körített volna, a napidíjának megszolgálásáért.

PS: És én is tisztelettel kívánok jobbulást Kocsis Zoltán művész úrnak!

Otthon édes 2012.10.09. 19:16:40

Egyre jobban írsz, gratulálok!
süti beállítások módosítása