Már többször gondolkoztam azon, hogy van-e amit máshogyan írnék le, vagy van-e olyan, amit egyáltalán nem írnék le. Egy korábbi bejegyzéshez fűztem egyszer egy kommentet: "Gulda és Mozart - maga a csoda"
Ezt valamikor visszaolvastam, és nagyon nem voltam kibékülve vele, azt hiszem, hogy a csoda szó miatt - túl patetikus. Aztán pénteken a Szokolov koncerten ez a mondat jutott eszembe, amikor Szokolov Mozart a-moll szonátáját játszotta, és nekem nagyon nem tetszett: töredezett volt és kopogós; nem volt meg az a szép íve, amit én nagyon szeretek. Olyan érzésem volt, mintha Szokolov zavartan és idegesen járkálna egy ismeretlen és nem igazán szeretett világban, így akkor és ott valamelyest megbékéltem a korábbi mondatommal:
És azért csak valamelyest, mert eszembe jutott, hogy van ennek a szonátának egy olyan felvétele, amelyre viszont minden megbánás nélkül illeszthető bármilyen - akár patetikus - jelző is:
