Mindennapi klasszikusok

Szerda esti vasárnap délután

Sir Neville Marriner és az Academy of St. Martin in the Fields budapesti fellépése után a legtöbb szó a karmesterről, a zenekarról és Dvorak IX. szimfóniájáról esik, és viszonylag kevés említést kap az est első felében fellépő Martin Helmchenről zongorista. Glinka Ruszlán és Ludmilla-nyitánya utána az Ő szólójával hangzott el Mendelsshon d-moll zongoraversenye, majd jött a két ráadás - szintén Mendelssohn művek, a Szöveg nélküli dalok sorozat két darabja.

Nekem ez a két ráadás volt a hangverseny legszebb része, és érdekes, hogy az Új Zenei Újságban Csengery Kristóf is kiemelte ezeket: szerinte ezekben játszott Martin Helmchen "igazán ihletetten".

A Mindennapi klasszikusok oldal hagyományainak megfelelően vasárnap kerülnek ki ezek a zenék: nekem ugyanis ezek a korábbi Schubert darabokhoz hasonlóan otthonos, igazi vasárnap délutáni vagy esti "zongorazenék".

Az első ráadás:

És a második:

6 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

http://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr953968128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

foeniculum 2012.01.29. 19:42:20

Annyiban vitatkoznék, hogy a beharangozóban valóban elsősorban Marriner nevét emelték ki, - nyilvánvalóan ő vonzza a közönséget - de az utólagos kritikák mind pozitív hangnemben hangsúlyozták a fiatal zongoraművész teljesítményét.
Én megvallom, nem ismertem ezt a darabot, - Mendelssohnt különben is kevéssé ismerem - de maga a zene az ifjú művész előadásában így első hallásra teljesen hitelesnek tűnt.
És valóban, a ráadásban teljesedett ki a játéka, ezzel egyetértek.

Egyébként nekem az egész koncert kiemelkedő élményt nyújtott.
A Momus a "kiegyensúlyozott játékot" hangsúlyozta, és valóban úgy gondolom, a legjobb kifejezés ez lehet a koncertre.
Mind műsorválasztásban, mind előadásban perfekt volt.
Ha hibát akarnék keresni benne, az a kezdés lendületében volt talán, de hamar összeszedték magukat, és onnan kezdve már megállíthatatlanok voltak :)

tnsnames.ora 2012.01.29. 20:29:06

Magam részéről egy éve még azt sem tudtam, hogy Martin Helmchen a világon van, nem tudtam, fiatal-e vagy idősebb generációhoz tartozik: semmit de tényleg semmit nem tudtam róla. Viszont azóta egy életre megjegyeztem a nevét.

Az apropóra már nem emlékszem, de fel akartam rakni kottásan Schubert Moments Musicaux ciklusából a 3,4,5-öt, amiket oly nagyon szeretek, és oly nagyon jó egymás után meghallgatni őket, ciklustól különállóan is. "Jó" szokásomhoz híven, persze próbáltam (legnagyobb elfogulatlansággal) a legjobb felvételt megkeresni. és mivel például a "3"-as darab igen népszerű, bőven volt merítési lehetőség is.

A "3"-as darab technikailag nem tartozik a nehéz darabok közé ("Zongoraiskola" szerű kották állandó darabja), de például egy beethoveni Für Elise-zel szemben gyakrabban kerül koncertműsorra hacsak ráadás formájában is. Horowitz például nem egyszer játszotta így (egyébként remekül). Ennek központi oka az is lehet, hogy valami hihetetlen erő, energia koncentrálódik a pici darabba: költészete a zeneszeretők széles rétegéhez tud eljutni, a legtisztább zenei eszközökkel.

A darabot körüllengő titokzatosságnak további alapot ad, hogy rengetegen játsszák rosszul: vagy nem tudja kellően ellazulva átadni magát a darabnak a zongorista, vagy olyat enged meg magának, amit viszont a darab keretei nem engednek meg. Már nem emlékszem, hogy hány felvételből próbáltam meg kiválasztani a (nekem) legjobbat, csak pár dolog vésődött az agyamba, a nagy kutatás kapcsán:

- A legesleggyengébbet, az utolsó elöttitől is fényévekre lemaradva Schiff produkálta: kritikán aluli amit előadott (pedig állítólag neves Schubert-interpretátor). Kihagyni nem hagyhattam ki a mérlegretevésből, ha már belebotlottam. Illetve el voltam szánva, ha Schiffé tetszett volna bevallottam volna a indexes topikban (még ha nem is illesztettem volna interpretációjára kottát, és az egész sztorit videó nélkül le is zártam volna a magam részéről). Hát nem így történt.

- Miután rengeteg rossz felvételt hallgattam meg, ketten maradtak az élmezőnyben, de úgy hogy nem jutott eszembe akkor éppen meghallgatni Backhaus-zal (pont őt "sikerült" kihagynom), akivel fennmaradt a teljes ciklus a késői Deccás-korszakából. A helyzet az, hogy a teljes ciklust tekintve nálam Backhaus az abszolút nyerő, miközben a 3,4,5 mindegyikében külön-külön más-más nála jobb produkcót nyújt. Kár hogy a többiekkel (Helmchen, Stöckigt) nem maradt fenn fenn teljes felvétel ebből a Schubert-ciklusból.

- Szóval Backhaus nélkül a "3"-as darabnál nálam Helmchen és Radu Lupu küzdött a trónért, de úgy, hogy Radu Lupuval, Schubert zongorás életművének hatalmas része érhető el, amit én örökbecsű, mindenkinek ajánlható felvétel-sorozatnak tartok. Mint Mozartnál, Giesekingét, vagy Beethoven-szonátáknál Backhausét. Schubertben meg egyértelműen a legnagyobbnak.

Itt vannak a külön-külön jobb 3-4-5, ahol a nálam győztes Martin Helmchen játssza a "3"-at
www.youtube.com/watch?v=guYmigBG_sc

És itt a teljes ciklus Backhaus-zal
www.youtube.com/watch?v=kj3ok01A7KU

petru 2012.01.30. 05:09:00

"A darabot körüllengő titokzatosságnak további alapot ad, hogy rengetegen játsszák rosszul:"

Ne haragudj, de itt igazan hianyzik valami, egy kis "szvsz".

A kommentemhez szinten odairom hogy szvsz.

petru 2012.01.30. 05:11:11

"igazi vasárnap délutáni vagy esti "zongorazenék"."
Szep eszrevetel, nagyon talalo!

tnsnames.ora 2012.01.30. 17:35:38

@petru
Életem során tobb tonnányi szvsz-t írtam már le, akik ismernek, azok alá tudják ezt támasztani. Viszont most is írtam olyat, hogy:
* ...a (nekem) legjobbat
* ...nálam Backhaus az abszolút nyerő
* ...ajánlható felvétel-sorozatnak tartok
Sajnálom, hogy a hozzászólásomból így sem tudott számodra is kellő átütő erővel lejönni a szubjektivitásom jelzése.

limola 2012.01.31. 17:00:44

@petru: Felesleges.Az szvsz,magától értendő kellene hogy legyen.Néha már úgy tűnik hogy mindenkinek elnézést kellene kérni mert van véleménye.Nem szvsz kell,meg kell hagyni mindenkinek a saját véleményét,ahogy ő látja hallja a dolgokat.Ha esetleg durva vagy sértő az is csak a megalkotójára vall.És ha én most elmondtam a gondolataimat,ne keljen már külön ki hangsúlyoznom hogy ez a személyes véleményem szerint van.