Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Beethoven: G-dúr rondo a capriccio és Sosztakovics első zongoraversenye - az egyenesek egy blogjegyzésben találkoznak

2011. december 11. - _romanista

Egyes számú egyenes: 2012-ben újra jön Szokolov, én meg az elmúlt héten elővettem a tavalyi koncerten vásárolt CD-k közül a Beethoven lemezt, rajta a címben szereplő mű is.

Második számú: a héten élménybeszámoló érkezett Baselből Martha Argerich hangversenyéről: Sosztakovics első zongoraversenyét adta elő.

Harmadik számú egyenes: ma reggel a Hangversenykalauzban utána olvastam a Sosztakovics zongoraversenynek: "(...) A zárótétel szilaj kedvű, gyakran parodisztikus zenéjében a trombita a tréfacsináló. A jókedv tetőpontján meglepetés is éri a hallgatót: Beethoven G-dúr zongora-rondójának az elveszett garast tombolva kereső, groteszk témája hangzik fel a zongora nagyszabású kadenciájában."

A polcon egy másik kötetben a zongoradarabok: "Ez a kompozíció, amely népszerűségét elsősorban alcímének („Az elvesztett garas miatt támadt düh kitombolása egy capriccióban”) köszönheti, nyomtatásban csak a zeneszerző halála után, 1828-ban jelent meg. Opus-számát utólag kapta. 1945-ben azonban égy amerikai magángyűjteményben felfedezték a darab kéziratát, és érről egyrészt kiderült, hogy a mű 1800 előtt készült, másrészt hogy a nagy érdeklődést keltő alcím Anton Schindler kézírásából származik. Maga Beethoven viszont a kotta belső oldalára – a hangjegyek fölé – ezt írta: Alla ingharese quasi un capriccio. Nem csekély fejtörést okoz a rejtélyes 'ingharese' felirat (amennyiben helyesen olvasták!): értelme éppúgy lehet 'ungherese' (magyar), mint 'zingarese' (cigány), bár a zene karaktere egyikhez sem illik. De további magyarázatra vár a Schindlertől származó program (amely talán mégiscsak a zeneszerző ötletéből került a címlapra), valamint az, hogy ezt a nyilvánvaló remekművet – amelytől joggal remélhetett kedvező fogadtatást – miért nem adta közre Beethoven a maga idejében? A rondóformát ezúttal a variáció oldaláról közelíti meg a zeneköltő: szellemes változatokkal köríti a rondótémát, amelynek hangnemi terve a Minore (g-moll) és a mediáns (E-dúr) hangnemeket is magában foglalja."

Íme, a Beethoven darab Szokolovval: 

Itt meg a zongoraverseny negyedik tétele. A felvétel érdekessége, hogy a szerző fia - Maxim - vezényel, a zongoraszólót pedig az unoka - Dmitrij Jr. - játssza:

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr373455441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2011.12.11. 18:49:39

mikor szüntetik meg teljesen a komolyzene állami támogatását? ideje lenne

limola 2011.12.11. 18:51:21

Sokolovtól nem jó Beethoven.
A Shostakovich darabot szerintem zseniálisan adják elő fia és unokája.Igazi csemege.

alte trottel 2011.12.11. 20:35:42

@endike:
Akkora igazad van mint Etyektől Matuzsálem! Minden lóvét Vajnaandinak no meg a focira!

tnsnames.ora 2011.12.11. 23:12:18

Itt szóltam a témához (kilenc linkkel, amit a blogmotor nem enged, spamveszély miatt)
forum.index.hu/Article/viewArticle?a=114705642&t=9168807

_romanista 2011.12.12. 06:35:47

@tnsnames.ora: Mauro Bertoli: még Te küldted nekem egyszer Brahms op 118/2-t Vele. és köszönet a hozzászólásért. nekem a Cziffra-féle nagyon tetszik.

egerészölyv 2011.12.12. 10:12:57

„Az elvesztett garas miatt támadt düh kitombolása egy capriccióban”: maradjunk abban, hogy ez így marha fordítása annak, hogy "Die Wuth über den verlorenen Groschen". Helyesen: Bosszankodás az elgurult garas miatt.

tnsnames.ora 2011.12.12. 12:33:54

@egerészölyv:
Igen jogos észrevétel fordítást illetően, és persze célszerű tényleg a német verióból kiindulni. ;)

Pont hogy a zenei téma fókuszt helyez a garas élen való ide-oda gurulásának ábrázolására, ez benne az egyik oly zseniális (a másik meg az egész darab fantáziadús érett kidolgozása), a harmadik nagyszerű benne, hogy az emberileg nehéz sorsot élt Beethoven ilyen önfeledten tud derülni, amit ráadásul át is tud vinni a kompozicióba.

bürger 2011.12.12. 13:09:34

@endike:
igazad van endike - mucsán nem kell a komolyzenét támogatni.
a lagzilajcsi és az x-faktoros őrületben az aljanépnak minek is MOZART.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2011.12.12. 14:02:05

@bürger: igen, csak komolyzene és alja zene van, más nincs is
ami nem komolyzene az nem is komoly, az lagzi meg xfaktor
és aki nem komolyzenét hallgat, az aljanép! igen!

és a komolyzenének alanyi jogon jár az állami pénz

foeniculum 2011.12.12. 14:31:41

@endike:
Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy a fenti hozzászólásodat milyen apropóból írtad a poszthoz?

Gaborba 2011.12.12. 15:35:11

Endike
Érteni vélem mit akarsz.

Szó csincs róla, hogy bármi bajunk lenne Lajcsival és különösen nem a tehetségkutatókkal.
De ezek eltartják magukat állami támogatás nélkül mert abban a szellemben alkották meg őket, hogy a mindenkori széles publikum vevő legyen rájuk és legyen reklámértékük.
Mozart és különösen Straussok is tudnának a mai fiataloknak írni de fel nem lehet támasztani őket. Attól, viszont hogy nem populárisak még értéket képviselnek, ahogy az irodalom és képzőművészet is. Több idő, türelem (tanulás) kell a klasszikus zene befogadásához mint a könnyűéhet. Ettől komoly zene. Nem jobb rosszabb de nehezebb.
Vannak olyan dolgok és a művészet ilyen amit a piacgazdaságban is támogatnia kell az államnak, mert reklámértéke inkább a gyorsan befogadható és elfogyasztható dolgoknak van.
süti beállítások módosítása