A blog nagy mesélője, tnsnames.ora ismét bejegyzést érő hozzászólást írt az előző poszthoz. Szerintem nagyon érdemes önállóan is megjeleníteni, mivel nagyon jellemző a nyolcvanas évek Magyarországára.
"Elmesélek egy számomra nagyon szomorú történetet. Úgy emlékszem, talán ősszel történt vagy 1985-ben, vagy '86-ban. Sorkatona voltam és megtudtam, hogy a Zeneakadémián fog koncertet adni Zuzana Ruzickova. Nagyon-nagyon szerettem volna elmenni rá, direkt engedélyt is kértem rá - mivel írnok voltam ez nem látszott reménytelennek. Az engedélyt megkaptam, meg is vásároltam időben a jegyet.
Akkori párommal nagyon terveztük, és előre boldogok voltunk a ránk váró élvezetek perspektívájában. Aztán egy "nagytudású" őrmester neszét vette, hogy mire "készülök" a kimenőmmel a koncert estéjén, és menthetetlen módon elvette az érvényes kimenőmet. Semmi alapja, semmi érdeke nem volt, egész egyszerűen meg akarta mutatni mekkora hatalma van. Én maradtam a laktanyában, csendes szomorúságomban. Majd kb. két óra múlva konstatálhattam, hogy az őrmester tajtrészegre leitta magát. Azóta sem tudom, hogy azóta volt-e Magyarországon."
Eddig a történet, és ha már szóba került Zuzana Ruzickova, jöjjön pár videó, szintén tnsnames.ora ajánlásával:
"Egy átütő erejű, szenzációs Scarlatti-interpretáció. Ezt tenném ki talán legelsőnek, szenvedélyes tökéletessége miatt.
Az alábbi videók egy szlovák lánytól származnak, akivel élénk angol nyelvű levelezésbe bonyolódtam nemrégiben. A videóknál életrajz van, remek lemezborítós képekkel.
Ez minden idők egyik leggradiózusabb csembalófúgája, fájdalmasan gyönyörű, szívhez szóló fúgatémával, gyönyörű előadásban.
Illetve a híres Olasz-koncert, ahogyan szerintem meg kell szólalnia csembalón.
Zuzana Ruzickova - Bach: Harpsichord Concerto in D major, BWV 972 (After Vivaldi), 1965"
