A blog nagy mesélője, tnsnames.ora ismét bejegyzést érő hozzászólással örvendeztett meg minket. Az "olasz mű - olasz karmester" poszthoz először megosztott egy videót: Gilels Rachmanyinov darabot játszik; orosz szerző - orosz előadó, majd az alábbi személyes történetet osztotta meg:
"Ehhez a darabhoz egyébként egy egyszerre megható és megrázó élményem is kötődik. Mint egyik legjobb féléves átlagot elérő főiskolás hallgató, 1984-ben három hét orosz nyári szakmai gyakorlatra mehettem nyolcadmagammal (Moszkva, Leningrád). A szállás, ahol laktunk volt egy idős őszhajú portás (!), valamiért kiszúrt engem (valószínűleg azért, mert tizesével vásároltam a Melodia-lemezeket, alig bírtam hazahozni őket) és elvitt a hotel nagytermében lévő jó állapotú zongorájához és személyesen nekem eljátszotta ezt a fenti g-moll prelüdöt. Fantasztikus egyúttal maradandó élmény volt."
Eddig az idézet, jöjjön most az említett darab:
Ide most nyilván valamilyen orosz vagy volt szocialista idézet, filmjelenet illene vagy valamilyen személyes történet - nyilván számtalan ilyen van, a nagy mesélőről azonban nekem ismét egy Márai idézet jutott eszembe - Krúdyról írja:
"Megszólal - írja róla Márai -, és csend lesz szava nyomán. Az élet zsivaja elhal. Valahol magyarul beszélnek, egy nő halkan mond valamit, egy utcát látunk, a tücskök zenéjét halljuk. Egy férfi felel, s megkezdődött a varázslat. Üljünk csendesen, figyeljünk."