Még mindig Ferencsik Jánosra emlékezünk: a lenti három videón ő vezényli Bartók III. zongoraversenyét. A videók elé egy rövid ismertető Kovács Sándor: Bartók című könyvéből, illetve itt említjük meg, hogy 1940 őszén Ferencsik János vezényelte Bartók és Pásztory Ditta búcsúhangversenyét a Zeneakadémián, ahol a budapesti közönségtől búcsúztak.
"A Concerto hatalmas sikert arat; s Bartók, aki évekig igaztalanul mellőzöttnek érezte magát, válogathat az új ajánlatokban. Yehudi Menuhin hegedűművésznek Szólószonátát komponál, William Primrose brácsaművész versenyművet kér tőle. Ehhez is hozzákezd, ám főként egy titkos terv foglalkoztatja, ennek érdekében még sokat ígérő felkéréseket is visszautasít. 'Szeretnék anyu számára egy zongorakoncertet írni, ez a terv már régóta a levegőben lóg - avatja be Péter fiát. - Ha ő ezt 3-4 helyen eljátszaná, akkor ez már annyi pénzt jelentene, mint az egyik elhárított megrendelés.'
Első tétel:
1945 nyarán, Saranac Lake-ben nagy munkakedvvel dolgozik. Feljegyzi az itteni madarak dalolását - és dallamukat beleépíti a versenymű lassú tételébe. Ugyanennek az 'Adagio religiosonak' az elején mintha Beethoven a-moll vonosnégyese híres lassútételének hangvételét idézné, korálszerű, nyugodt dallamaival, egyszerű harmóniáival - a felgyógyult beteg hálaénekét. Mert valóban azt hiheti: gyógyul.
A második tétel:
Annál váratlanabb szeptemberben a rohamos romlás. New Yorkba visszatérve kiújulnak lázrohamai. Szinte megszállottan dolgozik tovább, egy idő után már az ágyban fekve. A brácsaversenyt inkább félreteszi - azért tartja a kottalapokat magánál, hogy ha Ditta a szobába lép, letakarhassa velük a 'meglepetésdarabot'.
Fogalmazvány formában lényegében végigírja a darabot; a zárótaktushoz szokatlan módon nyomatékosan odaírja: 'vége'. A zenekari partitúra tisztázatával azonban nem készül el teljesen. Péter fiával még behúzatja a zárótétel ütemvonalait, 17 taktusnyi zenekari szólam üresen marad, amikor kórházba szállítják. Ezeket a hiányzó szólamokat utóbb Serly Tibor egészítette ki."
Harmadik tétel:
